Most, hogy ismét választási szezon van az Egyesült Államokban, Kína könnyű politikai célponttá vált.
Japán felépülését a második világháború pusztításaiból egy újabb háború segítette. A japán gyártók és a katonai bázisok körüli szolgáltató iparágak nagy lendületet kaptak, amikor segítették az amerikai erőket a koreai háború alatt.
Több mint egy évtizeddel később Dél-Korea is hasonló lendületet kapott, amikor gyártói segítették az amerikai hadsereget a vietnami háború alatt.
Mindkét ország az állam által irányított iparosítás olyan modelljét követte, amelyet az Egyesült Államok valószínűleg egy generációval később sem tolerált volna a szigorúbb kereskedelmi szabályok és a neoliberális befektetési rendszerek virágkorában. Az Egyesült Államok gazdaságilag erős, nem kommunista szövetségesei iránti igénye a térségben a koreai és vietnami háború alatt és után is hozzájárult ahhoz, hogy Japán és Dél-Korea „unortodox” gazdasági stratégiáival szemben tolerálják.
Kína már most a világ második legnagyobb gazdasága. Ennek az országnak nincs szüksége lendületre az ukrajnai háborúból, de még mindig kap. A tavalyi év első 11 hónapjában közel 70%-kal nőtt az Oroszországba irányuló kínai export, amelynek kereskedelmét számos országgal csökkentették a nemzetközi szankciók. A kínai belsőégésű motoros autók, amelyek már nem olyan népszerűek a kínai piacon, mára monopolizálták az orosz piacot, és a kínai gyárak profitálnak abból az olcsó energiából, amelyet Oroszország máshol nehezen értékesít.
Mindeközben Kína továbbra is részt vesz az állam által irányított iparosításban, amelyben úgy dönt, hogy támogatja a nyerteseket (megújuló energia), és megvonja a támogatást a vesztesektől (belégésű motoros autók) a piacon.
A Biden-kormányzat nem örül Kína és Oroszország közötti erősebb gazdasági kapcsolatának, sem gazdasági stratégiájának. Az elnök a közelmúltban további vámokat jelentett be a kínai termékekre, köztük az acélra és az alumíniumra. A kínai elektromos autók tarifái négyszeresére emelkednek. Sajtótájékoztatóján Biden elmondta:
„A kínai kormány évek óta állami pénzt öntött kínai vállalatokba számos iparágban: acél és alumínium, félvezetők, elektromos járművek, napelemek – a jövő iparágai – és még kritikus egészségügyi felszerelések, például kesztyűk és maszkok is.
„Kína mindezeket a termékeket erősen támogatott, és arra késztette a kínai vállalatokat, hogy sokkal többet termeljenek, mint amennyit a világ többi része fel tud venni. Aztán a felesleges termékeket méltánytalanul alacsony áron kidobják a piacra, ezzel kiszorítva a világ többi gyártóját az üzletből.”
Természetesen sok más országnak így sikerült felzárkóznia a nyugati gazdaságokhoz, szembeszegülve a komparatív előnyök gazdasági törvényeivel, valamint a kereslet és kínálat piac által meghatározott szintjével. Az Egyesült Államok eltűrte, hogy szövetségesei megszegjék a szabályokat. Ennek az országnak nincs ekkora türelme Kínához.
Megjósolható volt Kína visszahatása az új amerikai vámokra. Egy kínai kormánytisztviselő szerint „Kína ellenzi a Kereskedelmi Világszervezet szabályait sértő vámok egyoldalú kivetését, és minden szükséges lépést megtesz törvényes jogainak védelme érdekében”. Érdekes megfordítása a két ország korábbi álláspontjának, Kína támogatja a „szabad kereskedelem” szabályalapú nyelvezetét, az Egyesült Államok pedig a „protekcionizmus” inkább egyházi nyelvezetét.
Ez maga Biden számára is egy éles fordulat. Amikor Donald Trump öt évvel ezelőtt vámokat jelentett be Kínával szemben, Biden „rövidlátónak” nevezte a lépést. Volt néhány várakozás, hogy a hivatalba lépő Biden-kormány feloldja ezeket a szankciókat, mert sértik az amerikai fogyasztókat, gazdákat és a kínai ellenszankciókkal sújtott iparágak dolgozóit. A kormányzat azonban keveset tett Trump Kínával szembeni politikájának megfordításáért.
Most, hogy ismét választási szezon van az Egyesült Államokban, Kína könnyű politikai célponttá vált. A szakszervezetek támogatják a szankciókat, és Bidennek szüksége van ezekre a szavazatokra az olyan kritikus ingadozó államokban, mint Michigan és Wisconsin. Biden a Kongresszus kétpárti dicséretét is elnyerte a szankciók miatt.
E támogatás ellenére a szankciók szörnyű ötlet.
Ha Ön egy átlagos amerikai állampolgár, akkor a vámok nemcsak a Kínából származó termékek esetében jelentenek magasabb árakat, hanem minden olyan termék esetében, amely a Kínából származó inputoktól függ. A gazdálkodók továbbra is nehezebben tudják majd eladni szóját és kukoricát Kínának. A gyártóknak többet kell fizetniük a nagy teljesítményű alkatrészekért, például az akkumulátorokért.
Biden maga is érti a gazdasági logikát. 2019-ben azt mondta, hogy Trump „úgy gondolja, hogy a vámjait Kína fizeti. Bármely kezdő közgazdász hallgató Iowában vagy Iowa államban elmondhatja, hogy az amerikaiak fizetik a tarifáit. Egy becslés szerint a fogyasztóknak a Trump tarifáiért járó számla 48 milliárd dollár volt, amelynek felét a gyártók fizették.
Ha Ön hagyományos környezetvédő, a szankciók pontosan azokat a gazdasági termékeket büntetik, amelyeket ösztönözni szeretne: a megújuló energiára támaszkodókat. A kínai támogatások lejjebb vitték a napelemek árát. Ez jó hír. Az Egyesült Államoknak együtt kell működnie Kínával annak érdekében, hogy miként távolítsa el a világot a fosszilis tüzelőanyagoktól. Ehelyett Washington a rövid távú politikai nyereséget helyezi a hosszú távú bolygó túlélés elé.
Végül, ha aggódik a világbéke miatt, a vámok csak összeszorítják Kínát és Oroszországot, és egy új hidegháborút önbeteljesítő jóslattá varázsolnak.
Mi az alternatív megoldás?
A Biden-kormányzatnak halkan el kellene mondania Kínának, hogy ezek a vámok csak átmeneti intézkedések, amelyeket vissza kell vonni, ha a demokrata jelölt megnyeri a novemberi elnökválasztást. Talán a választások után Peking és Washington bekapcsolódhat valami politikai színtérbe, amelyben az előbbi békéltetőnek tesz, az utóbbi pedig viszonozza, a két fél pedig letárgyalja a kölcsönös tarifákat.
Második ciklusában Biden együttműködhet Kínával azon, hogyan teheti elérhetővé a fosszilis tüzelőanyagokról való átállást az egész világ számára. Persze ez a két ország továbbra is sok mindenben nem fog egyetérteni. De az éghajlatváltozás kölcsönös kihívása biztosítja, hogy ne sújtsa le hidegháború a bolygót.
Ha Trump novemberben nyer, minden fogadás érvénytelen. A republikánus jelölt újabb vámtarifát ígért Kínával szemben, amely valószínűleg még magasabb lesz Biden legutóbbi lépése miatt. Trump ráadásul továbbra is elkötelezett amellett, hogy az utolsó csepp olajat és földgázt kitermelje annak érdekében, hogy Amerikát Oroszországhoz hasonló petrolállammá tegye.
A jövő útja világos: az államnak részt kell vennie abban, hogy a piacot a megújuló energia felé terelje, legyen az „kommunista”, „kapitalista”, vagy valami a kettő között. Minél előbb tud Washington és Peking együttműködni ennek érdekében, annál jobb lesz ez mindannyiunk számára.